Nem hiszem el. Még így is csak kiabál. Még ilyenkor is. Nincs tekintettel arra, hogy én nemrég még az életemért küzdöttem. Hogy a halál torkából mentettek ki. Nem foglalkozik semmivel, csak az a fő, hogy mindenkivel tudathassa amit gondol, és aztán ráerőszakolja az emberekre, hogy nekik is ez legyen a nézőpontjuk. Mindig úgy legyen minden, ahogy ő akarja, igaz? Hát nem! Nem állok be a sorba, nem fogom vakon követni minden utasítását. Csakhogy pont ezért kerültem ide. Mert elutasítottam. Nem az történt amit ő akart, és tessék. Itt fekszek egy kórházban, csövek lógnak ki belőlem, műtöttek. És ez mind miatta van. Képtelenségnek tartottam, hogy tényleg megteszi, azt gondoltam csak üres fenyegetés. Mégis most itt vagyok, ide jutatott. Ráadásul megint idejött. Mit akarhat még? Beszél hozzám, vagyis inkább ordít. Mégsem hallom. Már nem. Nem vagyok kíváncsi rá, nem akarom tovább játszani ezt a macska-egér játékot. Feladom. Azt hittem, végig tudom csinálni mellette, le tudom győzni, megunja és végre békén hagy. De vesztettem. Mert a feladás egyenlő a vereséggel. Viszont..már nem érdekel. Idegbajosan téptem ki a kezemből és az egész testemből a csöveket. Nem kellenek ezek már. Én csak el akarok jutni végre a megnyugváshoz, ahol ő nem bánthat. És ím, eljött amire vártam. Pár perc sem telt bele, és én már utaztam is. Utaztam a boldogság felé. Ő nem vette észre. Csak kiabált és kiabált, persze senki sem hallotta, de ez így jó. hisz ők azt hitték volna, hogy segítenek, de nem. Nekem az volt a segítség, hogy senki sem segített...
Hát első körben ennyi lenne. :D :)) Kissé nagyon rövid, de szerintem ez pont így lesz jó. Mert ez a vég, a mi történetünk kezdete. ;) A részek-elvileg-nem ilyen rövidek lesznek, csak most erre volt szükség. Ja, igen és ha valaki észrevette, a régi részeket végleg kitöröltem, de a blognak nem akartam véget vetni. Így itt kezdtem egy történetet, aminek a folytatásáról csak nagyon halvány fogalmam van, viszont megfogadtam magamnak, hogy ezt a történetet befejezem és nem lesz az vele, mint az előzővel.. De mindegy, a lényeg, hogy megoldom. ;D